A címben használt zeneelméleti kifejezés arra vonatkozik, amikor több hangot, szólamot, dallamot hallunk egyszerre, mégsem disszonáns semmi, mindenben harmónia van, és a teljes zenemű összeáll egységes egésszé. Az összhangzattan lényege, hogy a mai kor embere észre sem veszi, hogy a hallott zene nem egyszólamú, mert mindez ma már természetes. Az alap a hang, de két hang még nem akkord, mert ahhoz minimum három kell és az akkordból épül a dallam, amely reményeink szerint nem hamis, mert az a fülnek bántó.
Mint ahogy a fals esküvői szólamok is. Mit is értek ezalatt? Jelen írás vizsgálatának tárgya az esküvők többszólamúsága, természetesen átvitt értelemben. Tételezzük fel, hogy az esküvői szolgáltatók a hangok, amelyekből összeállnak az akkordok és ha minden passzol mindenhez, akkor a dallam jóívű, megható és kellemes. Nos ebben a zenekarban vajon ki a karmester és milyen más szerepekkel találkozunk? Vegyük azt az esetet, amikor a menyasszony önmegvalósításban működik, ő a személyes zenemű, opera vagy operett zeneszerzője és sok esetben karmestere is egyben. Nem könnyű a helyzet, mert, ha nem ismeri a kottát, akkor az általa összeállított zenekar sokat improvizál, ha ellenben ők ismerik a kottát, akkor segíthetnek, de ha komolyzenészek, és komoly zenészek, akkor legalább annyit árthatnak is, mert mindig akad egy szólista, aki vagy nem jókor lép be, vagy nem időben lép ki vagy elvéti a dallamot.
Aztán van, amikor a menyasszony segítséget kér, továbbra is az ő szimfóniáját játsszák, de a hangszerelést már szakember végzi, a karmester szerepébe az esküvőszervező lép és a mivel itt már mindenki ismeri a kottát, próba nélkül is sikeres lesz a premier, legalább is erre minden esély megvan. Persze a zenészek ebben az esetben sem egyformán felkészültek, de a karmester pontosan tudja, hogy kié a szólam, és ki az, aki szólistának nem, de kísérőzenésznek remek.
Az összhangzattan szempontjából nem mindegy, hogy a szolgáltatók hangok hangközzel vagy akkordokká összeálló hangok, amelyek képesek dallamot formálni. A dallam az esküvő láncra fűzött történésének folyama, amelyben a cél, hogy a refrént minden résztvevő örömmel és boldogan énekelje a zenészekkel együtt.
