Egy érdekesség, amely rávilágít arra, a menyegző napját egyes nációk miképpen értelmezik, s ebből az is kitűnik, milyen tartalommal töltök meg azt, illetve mit tartanak fontosnak vele kapcsolatban. Most kicsit a nyelvtani értelmezések mezején kalandozunk. Magyarul azt mondjuk a Nagy nap! A kifejezés nyilván a nap jelentőségére utal, ily módon a nagy szó, mint jelző elárulja, hogy ez a nap kimagaslik a többi közül. A szó értelmezése ebben a kontextusban a jelentős, a fontos, a kiemelkedő, a kiváló tulajdonságokat foglalja magába. De a nagy jelentése utalhat arra is, hogy valami a terjedelme okán nagy, pl. a lagzi a vendégek száma alapján stb.
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nagy értelmezésében benne van a túlzás lehetősége, az, hogy valami arányaiban nagy, nem biztos, hogy pozitív vonzattal bír. Ellenben az olaszok erre a napra azt mondják: „il giorno più bello”, vagyis a legszebb nap! Szó szerint: több mint szép! A szépségre törekvés egészen más mentalitást követel, mint a nagyságra „vágyás?”, direkt nem nagyravágyást írtam, nem értsük félre! A szépség azonban összetettebb, finom részletekből áll, s ugyan nehezen definiálható, de ugye értjük, hogy amikor az olasz trendeket hozzuk példának, akkor nem csak a szemet gyönyörködtetőre, hanem a szellemi s inkább esztétikai élvezetet nyújtóra gondolunk. Ez a kitűnőség értelmezésében más, mert az örömtelit, a boldogsággal átitatottat célozza. Ez pedig egy merőben más néző-, és kiindulási pont.
